Az elpárologtatók fő osztályozása
Hagyjon üzenetet
1. A párologtatási módszer szerint:
Természetes párolgás: vagyis az oldat a forráspontnál alacsonyabb hőmérsékleten párolog el, ilyenkor például a tengervíz, mert az oldószer csak az oldat felületén párolog el, az oldószer párolgási sebessége kicsi.
Forrás alatti bepárlás: Az oldatot forráspontig melegítjük, és forrásban lévő állapotban bepároljuk. Az ipari párologtatási műveletek alapvetően ilyen jellegűek.
2. Fűtési mód szerint:
A közvetlen hőforrásos fűtés egy párologtatási eljárás, melynek során a tüzelőanyagot levegővel keverik össze, és az égés során keletkező magas hőmérsékletű lángot és füstgázt a fúvókán keresztül közvetlenül az elpárolgott oldatba permetezve felmelegítik az oldatot és elpárologtatják az oldószert.
A közvetett hőforrás felmelegíti a tartály falát az elpárologtató oldathoz. Vagyis az elválasztó falú hőcserélőben végrehajtott hőátadási folyamat.
3. Üzemi nyomás szerint:
Felosztható légköri, nyomás alatti és csökkentett nyomású (vákuum) párologtatási műveletekre. Nyilvánvalóan a hőérzékeny anyagoknál, mint az antibiotikumos oldatok, gyümölcslevek stb., csökkentett nyomáson kell végezni. A nagy viszkozitású anyagokat nyomás alatt álló, magas hőmérsékletű hőforrással (például hőátadó olajjal, olvadt sóval stb.) kell melegíteni a párolgás érdekében.
4. Pontszám szerint:
Egy- és többhatású párologtatásra osztható. Ha a párolgás során keletkező másodlagos gőzt közvetlenül lecsapolják, és már nem használják fel, azt egyhatású bepárlásnak nevezik. Ha a szekunder gőzt a következő hatású fűtőgőzként használjuk, és több párologtatót sorba kapcsolunk, ezt a párologtatási folyamatot többhatású bepárlásnak nevezzük.







